Igencsak rövid, és velőtlen bejegyzéssel állok most elétek. (Velőtlen. Vajon létezik egyáltalán ilyen szó?) De azt hiszem ilyen is kell néha. 
A mai napom egyáltalán nem úgy alakult, ahogy elterveztem, de azt hiszem, hogy ennek így kellett történnie. Az alapelképzelésem az volt, hogy majd délelőtt sétálok egyet ebben a "szép tavaszi időben", este pedig berobogok a belvárosba, és készítek pár éjszakai képet. Kíváncsi voltam rá, vajon közel egy év távlatából mennyit fejlődtem, és amúgy is szeretem újra felfedezni a jól bevált fotózási helyszíneket. Aztán végül nem a belvárosban kötöttem ki, és nem is este, hanem vidéken kora délután, ahol egy kedves ismerősömet látogattam meg. Persze unaloműzőnek vittem magammal a gépemet is, és azt kell, hogy mondjam, örülök, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem hagytam otthon a polcon pihenni.
Valahogy nekem, a nagyvárosi lánynak, aki csak akkor lát virágot, ha kimegy a Margit-szigetre, igencsak nagy élmény volt rácsodálkozni arra, milyen gyönyörű is a tavasz a természetben. Igaz, az internetet már rég ellepték a virágos képek, de többnyire mindenki csak cseresznyevirágot fotóz, ami egy idő után nem túl kielégítő. Most viszont száz, meg száz új szín, és új illat tárult elém, amit nagyon élveztem.

Mint egy izgatott kisgyerek a majálison, úgy futkostam én is virágtól fához, fától bokorhoz, bokortól vissza virághoz, és ez így ment legalább egy órán keresztül. Hihetetlen, hogy ennyi kis csoda vesz minket körbe nap, mint nap, és  sokszor észre sem vesszük őket! Pedig ha egy pillanatra megállunk, és rácsodálkozunk a minket körülvevő világra, fantasztikus élményben lehet részünk.

Azt hiszem, a mai sétám alkalmával, ha lehet, még jobban beleszerettem a tavaszba. Örülök neki, hogy a sok modellfotó között most már ilyen jellegű képekkel is bővült a portfólióm. Valahogy eddig nem nagyon éreztem inspirációt arra, hogy fűt-fát-bogarat lefotózzak - de ez teljesen megváltozott. Való igaz, a természet a legnagyobb alkotóművész!