Ha megkérdezel egy fotóst, hogy miért kezdett el fényképezéssel foglalkozni, akkor gyakran hallhatod azt a választ, hogy valamelyik rokona hatására kezdte el kitanulni a szakma csínját-bínját, hogy vonzotta az ezzel járó csillogás, vagy hogy csak szeretett volna pár értékelhetőbb minőségű képet készíteni egy kirándulásról, vagy közelgő eseményről. Az én esetemben ez azonban teljesen máshogy kezdődött.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy valamilyen formában nem képezte "mindig is" az életem részét a fotózás, ugyanis tinédzser korom óta imádok képeket szerkeszteni, és gimnáziumban animáció készítést tanultam... Azért azt soha sem gondoltam volna, hogy valaha komolyabban is fogok képalkotással foglalkozni. Fontos megjegyeznem, hogy nem is nagyon volt rá alkalmam, ugyanis nálunk a család üdvöskéje, a DSLR kamera számomra tabu téma volt, a manuál módot nem ismerő digitális gép pedig annyira nem vonzott. Mikor közel egy éve megkaptam barátomtól az első saját tükörreflexes gépemet, egy Nikon D80-at (ezer puszi érte), nem nagyon tudtam, mit is kezdhetnék vele. Nem volt különösebb célom a fotózással, nem is vonzott annyira, főleg nem az, hogy kimenjek a kertbe, és fű-fa-bogarat fényképezzek, úgyhogy sokáig a polcon hevert az értékes ajándék. Aztán egyszer csak >>> BAMM <<< megszállt az ihlet, ahogy szokták mondani, és hirtelen 180 fokot fordult velem a világ. Mikor megláttam kedves cosplayes ismerősöm, Sachi faun cosplayéről készült képeket, rögtön elkapott az "ezt le KELL fotóznom" érzés, és gyorsan írtam is neki. Szerencsére örömmel fogadta a levelemet, és pár napra rá össze is hoztuk életem első fotózását.


Azt hiszem, ha nem szeretek bele ennyire ebbe a jelmezébe, talán soha nem veszem rá magam, hogy bekapcsoljam a fényképezőgépet. Így viszont rögtön ráéreztem a fotózás ízére, és alig, hogy végeztem a képek kidolgozásával, már szerveztem is az újabb, és újabb fotózásokat. Az érdekes az, hogy noha számtalan fotózásom volt már azóta, mégis ez a két kép a legkedvesebb számomra, ugyanis itt kezdődött minden.



Később kilátogattam egy-két conra is, hogy új cosplayeseket ismerhessek meg, és minél több fantáziadús képpel színesíthessem a facebook oldalamat. Nos, azt kell hogy mondja, igazi kihívás egy olyan rendezvényen fotózni, ahol több ezer ember van összezsúfolva egy nem túl nagy területen, és mindenki eszeveszetten rohangál egyik teremből a másikba. Arról nem is beszélve, hogy a Hungexpo területe nem éppen bővelkedik fotózásra alkalmas területekben - persze azért akad egy-két szebb háttér.


A sok-sok cosplayes kép után úgy döntöttem, hogy ideje más területen is kipróbálnom magam, és elkezdtem modell fotózással is foglalkozni, viszont még ekkor sem sikerült levetkeznem magamról a meseimádatomat - nem mintha próbáltam volna. :) Mikor modellekkel dolgoztam, akkor is törekedtem arra, hogy valami varázslatos, hétköznapitól eltérő sorozat szülessen, éppen ezért a portfólióból igencsak hiányoznak a szokványos glamour és fashion képek.

Nem is bánom annyira, hogy a szívem inkább a fantázia fotózások felé húz, ugyanis ennek köszönhetően részt vehettem már egy nemzetközi fotókiállításon, ahol a képeim bejárták Európa szinte összes fővárosát, valamint eljutottak Amerikába, és Japánba is. Az egyik legnagyobb élmény mégis az volt, mikor tavaly decemberben két modellel, Lisbethtel, és Sachival leutaztunk egy kastélyba, hogy életre keltsük a 2015-ös év két sikerfilmjét, a Demónát, és a Hamupipőkét.

Nagyon sok érdekes embert ismerhettem meg a cosplayes fotózások által, és nagyon sok barátra tettem szert. Mindemellett ennek köszönhetem életem első fotókiállítását is, aminek az élménye azóta is végig kísér az utamon.

Most már talán érthető mindenkinek, aki követi a blogot, hogy miért ezt választottam az első fotós körkép témájának. Remélem, sikerült egy kicsit közelebb hozzam a szívetekhez ezt a különleges világot, ugyanis a közeljövőben még nagyon sok ilyen jellegű fotózással, és beszámolóval fogok készülni Nektek!

Kellemes ünnepeket, és jó pihenést kívánok mindenkinek!