Hivatalosan is kijelentem, hogy elérkezett a tavasz. Ez pedig nem jelent mást, minthogy fotós táskát összekészíteni, vakukat izzítani, és irány a természet! :) Elmondhatatlanul feltöltődtem a pénteki szabadtéri fotózásom alkalmával, amiről már hoztam is Nektek egy kis ízelítőt.

Mindig is szerettem a különleges témákat, amik kicsit kiemelik az embert a hétköznapok szürkeségéből, és segítenek felfedni a lelkünk egy szunnyadó félben lévő darabját. Mikor kicsi voltam, a szüleimmel gyakran ellátogattunk egy-egy várjátékra, ahol csodálattal néztem a páncélba bújt lovagokat, akik pillanatok alatt visszarepítették a közönséget egy olyan korba, ahol a férfiak megküzdöttek egy nő szerelméért, ahol a bátorság, és a hűség mindennél fontosabb volt. Egy korba, ami az idő távlatából talán sokkal nemesebbnek tűnik, mint a miénk, pedig épp olyan egyszerű emberek képezték részét, amilyenek mi is vagyunk.

Mikor megláttam Olívia feltöltött képeit a páncélról, rögtön tudtam, hogy ezt nekem LE - KELL - FOTÓZNOM. Egyszerűen must have darab. Egy nő páncélban - titokzatos, erős, szenvedélyes. Jeanne d'Arc története lebegett a szemem előtt. A lányé, aki örökre beírta nevét történelembe. Jeanne d'Arc, mióta az eszemet tudom, fontos szerepet tölt be az életemben. Amellett, hogy kislány korom óta ismerem a történetét, és mindig is csodáltam a bátorságát, és a kitartását, később őt választottam bérmaszentemnek 16 évesen.

Hálás, és büszke vagyok, hogy a sok jelentkező fotós közül Olívia engem választott ki a nemes feladatra, hogy megörökítsem őt a páncéljában.

Nem volt kérdés számomra, hogy Budapesten a téma befotózására a legalkalmasabb helyszín a Városliget lesz. A vár, a park, és a templom tökéletesen illik a páncélba öltözött lány karakteréhez.

Péntekre időzítettük a fotózást. Három órakor találkoztunk a metrónál, majd megrohamoztunk egy padot, és szépen sorban felaggattuk Olíviára a vérteket. Mikor elkészültünk, elindultunk megfelelő helyszínre vadászni. Egyértelmű volt számomra, hogy nem kis látványosság leszünk, és páran leszólítanak majd minket, milyen apropóból mászkál mellettem egy lány talpig korhű páncélban, karddal a kezében - és ez így is történt. Szerencsére mindketten helyén tudtuk kezelni a bámészkodó idegeneket, és a kérdezősködést, úgyhogy különösebb problémánk nem adódott a feltűnés keltésből.

Közel egy óra alatt bejártuk az egész ligetet, és több száz kép elkészítése után úgy döntöttünk, hogy befejezzük közös kalandunkat. Hazafelé a buszon izgatottan néztem végig a sorozatot, és már fejben össze is állt bennem, mit-hogyan fogok megszerkeszteni.

Nagy reményeket fűztem ehhez a fotózáshoz, amik szerencsére mind megvalósultak! :) A tavaszi nap sugarai remekül bevilágították a teret, így - noha a biztonság kedvéért elcipeltem magammal - nem kellett mesterséges fényt használnom. A téma maga pedig mélyen megérintett, úgy érzem, felszabadította egy rég nem látott oldalamat, és rengeteg energiát adott ahhoz, hogy újabb projektek tervezésébe kezdjek.

Mindamellett pedig, hogy szuper képekkel gazdagodtam, Olívia személyében egy kedves, sokszínű lányt ismerhettem meg, akivel élmény volt végigbeszélgetni az utat két helyszín között. Hiába, a fotózásban legjobban az embereket szeretem, akiket megismerhetek általa. Sok felejthetetlen élménnyel gazdagodhattam már ennek a hobbinak köszönhetően, és remélem, még többel fogok a jövőben.