Ha szombaton, conról hazajövet azonnal nekikezdtem volna a blogolásnak, valahogy így indulna most ez a bejegyzés:

Úristen! Életem legeslegjobb conja volt! Tudom, hogy mindig ezt mondom - de most tényleg! 

Igazából egy parányit értelmesnek titulálható sort se tudtam volna összehozni aznap este. Egyrészt, mert nagyon leszívott a friss levegő, másrészt pedig mert úrrá lett rajtam a hiperaktivitás, és a "mindenkit szeretek" láz. De akkor haladjunk szépen sorjában.

Fotón: Hikaru-chan cosplay (Hikaru), Lady Zakuro (Kinga), Dreamland Creative Art (én)

Meghiúsult tervek, és "mi a fenét vegyek fel" hiszti

Az idei őszi conra elég sok elképzelésem volt, hogy milyen ruhában szeretnék kimenni. Ezeket többnyire Kingával terveztük közös cosplayként, de az idő előrehaladtával mind hiúsulni látszottak. A legeslegkomolyabb elhatározásnak a Love Live Fairy Tail kollekció tűnt, de be kellett látnunk, hogy mind amellett, hogy most egyikünknek se volt ideje elkészíteni a cosplayt (nem mondtunk végleg le róla - ami késik, nem múlik!), még meg is fagytunk volna benne. Ahhoz pedig már (szerencsére) mindketten elég felnőttek vagyunk, hogy tudjuk, az egészségnél semmi, de tényleg semmi nem fontosabb! Még az a pár elismerő pillantás, és jó kép sem, amit az ember egy jó jelmez viselése után magának tudhat. Így végül Kinga Meridaként jött ki első nap (én pedig minden követ megmozgattam, hogy szerezzek egy Merida parókát magamnak, és a casual verziójaként rohangálhassak mellette, de sajnos ez is füstbe ment terv). Én viszont nem sokat túlzok, ha azt mondom, reggel az aktuális hangulatomnak megfelelően magamra kaptam egy outfit, és abban mentem ki. Illetve az alap ruha adott volt, azon nem akartam változtatni, ha már kiposztoltam az oldalamra. Viszont a paróka, smink, és kiegészítők nagyban eltértek a tervezettől. Kicsit világvége hangulatom volt a meghiúsult cosplaytervek miatt. Hát így lettem szombatra "beteg loli".

Fotón: Dreamland Creative Art (én), Lady Zakuro (Kinga)

Az első pár óra

Határtalan jókedv már az öltözőben, millió szelfi elkészítése, és sushi. Töménytelen, pénztárcát nem kímélő mennyiségben. Az első pár óra gyorsan elrohant, ha jól emlékszem, csak bolyongtunk céltalanul az épületek között, viszont sok ismerőssel találkoztunk, mindenkivel megálltunk egy kicsit beszélgetni (rácsodálkoztam, megint mindenki milyen jó cosplayt hozott össze), és lőttünk még több szelfit, és méééég több szelfit, és még egy párat - biztos ami tuti. A loli rucimnak nem volt akkora sikere, mint nyáron az Usagi cosplayemnek, de számítottam rá, hogy így lesz, szóval nem okozott csalódást. Sokkal kevesebb "idegen" kért képet tőlem, többnyire más lolitákkal álltunk össze, de nem is bántam, hogy ezúttal kicsit kikerültem a figyelem középpontjából. Jó érzés volt lazítani, és azokkal lenni, akiket szeretek.

1. Fotón: Dreamland Creative Art (én), Saku, Lady Zakuro (Kinga),  Meriel 
2. Fotón: Dreamland Creative Art (én), - random nagyon jó cps, akivel muszáj volt képet készíteni -, Lady Zakuro (Kinga)
3. 1. Fotón: Anna, Nerd Panic, Dreamland Creative art (én), Lady Zakuro (Kinga)

Délutánra felpörögtek az események

A napnak kb a felénél jártunk, mikor összetalálkoztunk Hikaruval, és Istivel, valamint egy számomra akkor még ismeretlen fotóssal (Zoli). Mikor Hikaru megkérdezte, hogy elkísérjük-e őket fotózni, egyhangú igennel válaszoltunk. Igaz, az eredeti tervemben nem szerepelt, hogy én magam is fotózzak conon - a gépet azért mégis betettem a táskámba, soha nem lehet tudni alapon -, úgy döntöttem, pár werket készítek róluk. Ilyen jellegű képekből amúgy is kevesebb van, pedig olyan jó visszanézegetni őket, és nosztalgiázni kicsit.

Fotón: Hikaru-chan cosplay (Hikaru), Shooter Photography (Zoli)
Képet készítette: Dreamland Creative Art (én) 

Fotón: Lady Zakuro (Kinga)
Képet készítette: Dreamland Creative Art (én) 

Ha már a kezemben volt a gép, nem tudtuk megállni, hogy ne készítsünk pár portrét abszolút "just for fun" alapon. Őszintén megvallva, annyira nem tettem oda magam, mert ott volt két másik fényképész is, akik lelkesen fotózták a lányokat, de azért 1-2 jó kép készült mindenkiről, aki a kamerám elé állt. (Többet pedig úgyse lenne időm kiretusálni. :D)
Fotón: Lady Zakuro (Kinga)
Képet készítette: Dreamland Creative Art (én) 

Nagy meglepetésemre (és be kell valljam, örömömre is), a fiúk rávettek, hogy rólam is készüljön pár kép. Az összes fotót nem fogom most ide beilleszteni Nektek, de akit érdeke a teljes sorozat, folyamatosan töltöm fel az oldalamra a 2017 Őszi con - szelfik, minifotózások, photobomb, meg mindenféle c. mappámba. Illetve Zoli oldalán is láthatjátok őket. Íme pár kedvenc ízelítőnek:

Fotón: Dreamland Creative Art (én) 
Képet készítette: Shooter Photography (Zoli)

Fotón: Dreamland Creative Art (én) 
Képet készítette: Shooter Photography (Zoli) 

A fotózások után ismét enni mentünk (nincs mese, falánk társaság vagyunk!), és belehallgattunk Aoime páncélfestésről szóló előadásába is. A power point anyag, amit kivetített, még az olyan kis zöldfülűek számára is egyértelművé tette a folyamatot, mint amilyen én vagyok. Bár még mindig nem érzem azt, hogy neki mernék ugrani egy ilyen manővernek, de nagyon szeretem hallgatni tapasztalt cosplayesek előadásait.

Fotón: Aoime, Dreamland Creative Art (én), Lady Zakuro (Kinga) 

Ami ezután történt, nagyon meglepett

Meglepett, bearanyozta a napomat, és megkoronázta minden eddigi munkám. Már éppen induláshoz készülődtem, mikor odajött a társaságunkhoz egy sugárzó mosolyú, ámde félénk Serenity ruhás lány. Magamban már el is könyveltem, hogy nyilván Kinga egyik ismerőse, vagy Hikaruval szeretne közös képet, ezért különösebben ügyet se vetettem rá, csak kedvesen köszöntöttem és visszatértem a kis ramenem majszolásához. Igencsak leesett az állam, mikor a körünkből engem szólított meg. És ráadásul nem a cuki ruha miatt, hanem mert megismert. Még mindig sokkos állapotban vagyok. Baráti társaságon belüli idegenektől már többször kaptam elismerő szavakat a fotós munkámra, de olyantól, akivel tényleg semmi közös pont nincs bennünk, ez volt az első alkalom. Annyira felpörögtem, hogy el is felejtettem, pár perce még a hazautat tervezgettem. Miután a lány elmondta, hogy régóta követi a facebook oldalamat, és nagyon szereti a képeimet, számomra egyértelmű volt, hogy rögtönzünk egy mini-fotózást neki. Szerencsére a fények nekünk kedveztek, délután 5 fele járt az idő, éppen beléptünk az "arany órákba", ami az őszi tájjal, és a barna hajával vegyítve, szerintem nagyon kellemes hatást kölcsönzött az elkészült képeknek. 

Fotón: Nagy Rebeka
Képet készítette: Dreamland Creative Art (én) 

És mikor már azt hittem, ennél nem lehet jobb a napom - mégis csak az lett! Serenity megtörte a jeget, és egyre többen jöttek oda hozzám, felismertek, beszélgettünk, és készítettünk pár képet. Nem tudom, hogy előtte hogy nem találtak rám ezek az emberek - talán nem voltam elég forgalmas helyen, vagy csak nem mertek odajönni, mert látták, hogy nincs gép a kezemben, és a barátaimmal beszélgetek -, de nagyon örültem neki, hogy végül összehozott minket a sors. Még Brigichiyoval is sikerült megtalálnunk egymást, pedig már végleg elvesztettem a reményt, hogy nem fogunk találkozni.  Igaz, őt most nem fotóztam, mert éppen Kisördöggel tevékenykedett (nekünk úgyis tervben van egy közös munka, Csaba-képeket kapni a conról pedig must have), de pár szót tudtunk váltani, és még egy szelfit is lőttünk, amit nagyon-nagyon szeretek! 

Hazafelé úton végig ott visszhangoztak a fejemben a kedves szavak, amiket tőlük kaptam, és el sem akartam hinni, hogy ez az egész velem történik. Lehet, hogy ez másnak semmiség, de nekem igenis nagy dolog! Hiába fotózok több, mint 2 éve, azt kell hogy mondjam, teljesen más érzés egy megrendelőtől hallani elismerő szavakat, mint egy olyan embertől, akiért még semmit nem tettél, pusztán azért szeret, amilyen vagy. 

Szívem szerint itt be is fejezném a bejegyzést.

Viszont volt egy vasárnap is

Aznap is kint voltam. Félig-meddig. Ez a napom még a szombati árnyékának az árnyékának sem lenne méltó, de úgy fair, ha erről is írok pár sort. 

Azt eleve tudtam, hogy kurta nap lesz, ugyanis Krisszel mentem ki, neki viszont este 6-ra már dolgozni kellett mennie, így az egész egy nagy rohanássá alakult át. Amilyen jól éreztük magunkat nyáron (a vasárnapot akkor is végig vele töltöttem), annyira lapos volt a mostani alakalom. Erről nem ő tehet, nem is én, és nem is rendezvény, mert program lett volna bőven, ami érdekelt minket, csak idő nem, hogy beleássuk magunkat. 

Azért egy kis LoL közvetítést néztünk, és belekukkantottunk a cosplay verseny végébe is, de ha elárulom, hogy kb 3 órát tudtunk kint lenni, sokan meg fogják érteni a levertségem okát. Találkozni szinte senkivel nem volt időnk, akivel véletlenül mégis összefutottunk, csak pár szót tudunk váltani. Szerencsére a nap elején volt idő arra, hogy Kingával készítsünk pár közös képet Zoli jóvoltából, és Hikari videójába is felvettünk egy rövid snittet. 

Szóval nem azt mondom, hogy rossz nap volt, inkább csak rövid. Éppen ezért, ha az őszi conról beszélek, általában kizárólag a szombati napra fókuszálok, ugyanis az igazi élményt az adta meg.

Remélem tetszett Nektek a bejegyzés...

... további képeket, szelfiket, és videókat keressétek a Dreamland Creative Art facebook oldalamon!