Mikor alkalmazd:

• Ha nem jött be a Facebook store adta lehetőség az oldalad bevételének növelésére.
• Ha Patreonon csak egy támogatód van, az is a saját fake profilod.

Akkor neked találták ki a Ko-fi.com-ot!

Viccet félre téve… Igyekszem visszafogni az indulataimat írás közben, hogy a tőlem megszokott stílusban olvashassátok ezt a kritikát is, viszont attól tartok, az alábbi jelenség túlságosan is kiverte nálam a biztosítékot ahhoz, hogy vehemencia és irónia nélkül tudjak róla véleményt alkotni. Előre is elnézést kérek azoktól, akiket ez a poszt megbánt – mert azt hiszem, sokak elé tart majd tükröt –, viszont úgy érzem, valakinek ki kell mondania, hogy amit csináltok, az egyszerűen GÁZ. Szomorú, hogy a barátaitok valószínűleg csak megveregetik a vállatokat érte, és támogatnak, holott minden józanésszel gondolkodó ember észreveszi, annak, amit műveltek, semmi értelme.

Félreértés ne essék, az írásom NEM a művésztámogató oldalak létezése ellen irányul. Sőt, úgy gondolom, hogy nagyon is hasznos ezeknek a működtetése. Az viszont, hogy a kis alkotók is elkezdték tömegesen használni, igen nagy minőségbeli visszaesést jelentett.


Patreon, Ko-fi… Én ezt a kettőt ismerem, és bevallom, nem volt célom utánanézni, milyen lehetőségek vannak még – biztos sok más copy is létezik rajtuk kívül. A közös mindben ugyanaz: anyagilag támogathatod az általad kedvelt művészt. Hogy aztán az bevételt ő mire költi – skh. Mert írni sok mindent lehet, de nem tartom gyakori jelenségnek, hogy valaki valóban „elszámoljon” a rajongói felé.

Egy ilyen support rendszer kiválóan működhet abban az esetben, ha van x-százezer követőd különböző közösségi média oldalakon, akik rajongva szeretnek. Azoknak, akik ekkora népszerűségnek örvendenek, néha valóban képesek csupán „a két szép szeméért” donatelni, de ez nagyon ritka. A legtöbb patreon oldalt az EXTRA TARTALOM tartja életben. Hogy ez éppen extra szexi tartalom (mint a cosplaymodel lányok túlnyomó többségénél), napi vlog (youtubereknél működőképes), vagy korábban posztolt chapterek (híres íróknál, bloggereknél bevett szokás), az mellékes. A lényeg az, hogy amit ezek az alkotók végeznek, az nem öncélú adománykunyerálás, hanem egy extra tartalom szolgáltatása a közösségnek. Amiből aztán bevételük keletkezik. Hogy honnan tudom, hogy ez így működik? Mert volt olyan blogger, akinek annyira beleszerettem az írásába, hogy megérte nekem az a havi 3$-t, hogy spoilereket kaphassak egy-egy új fejezet részletéről. Ennek a fajta támogató oldal használatnak VAN értelme.

Annak, amit TE csinálsz, hogy létrehozol egy Ko-fi oldalt, írsz egy két soros bemutatkozást (talán még fel is teszel pár képet, ha nagyon lelkes vagy), és várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön… Na annak nincs!
Az egyetlen, amit elérsz vele, hogy nevetségessé teszed magad!

… és hogy este tízkor a billentyűzetet koptatom, mert ahelyett, hogy megszeretném a tartalmadat (ami nincs), és előfizetnék rád, mélységesen lesújt a hozzáállásod, és inkább ki is követlek, hogy ne lássam a jövőben az arrogáns megjegyzéseid.  

Az elsődleges probléma a kommunikációddal van. Azzal, hogy az idoljaid példáját követve, úgy teszel, mintha a tiéd lenne a világ, és rajongók százezrei/milliói hajlonganának előtted, pedig az igazság az, hogy ettől még nagyon messze jársz. Éppen ezért, az a fajta kommunikáció, amit a hírességektől eltanultál, a te szádból rémesen nevetségesen hangzik. Van párszáz-párezer lájkod, mint mindenki másnak, készíted a kis alkotásaidat a saját örömödre. Ami klassz. De miért támogassam, hogy elkészüljön a következő cosplayed? Vagy hogy vegyél egy új fényképezőgépet? Esetleg egy új rajzpadot? Oké, donatelek neked 3$-t. Cserébe mit kapok vissza? „Hozol nekem egy képet” az új fotózásodról? Hiszen arra ígyis-úgyis elmentél volna! Nekem ettől nem lesz szebb a napom. Ettől nem fogsz jobban odafigyelni rám, kedves kis rajongódra. Ettől még te te maradsz – egy elszállt, önmagát celebnek kikiáltó egyed, aki azelőtt szeretne kivenni a közösségéből, hogy adott volna valamit.

Az általad csodált patreon-celebek azért járnak ott ahol, és azért tudnak megélni a hobbijukból, mert elképzelhetetlenül sok ingyenmunkát fektettek be a közösségük/rajongói táboruk kiépítésébe, és csak azután kértek, miután adtak. Ráadásul, mint fentebb írtam, akkor sem csupán kértek, pusztán bizonyos extra tartalmakat már nem ingyen adtak oda, hanem árat szabtak nekik.

Kicsit lekiismeretfurdalásom van, amiért ennyire nyersen fogalmazok. Egyszerűen csak elszomorít a tény, hogy az emberek jelentős része ennyire felszínes, és… kimondom: buta.

Elég sok alkotótevékenységet végeztem ahhoz, hogy tudjam, a támogatás nem jön ingyen. Azt igenis ki kell érdemelni. És ami még fontosabb, meg kell hálálni.

Ha valami csoda folytán valaki donatel neked, az a minimum, hogy megköszönöd neki (levélben/insta napi posztban, bármiben), és nem természetesnek veszed. Viszont még jobb, ha cserébe te is szeretnél adni neki valamit. Egyszerű példa: ha cosplayesként egy új cp-re gyűjtenék, és Ko-fi donatekből összejönne az ára, az a minimum, hogy egy névvel ellátott fan-sign szelfit készítenék mindenkinek, aki hozzásegített a célom eléréséhez. Ha fotósként egy drága objektívre gyűjtenék, és a közösségemben köszönhetően megkapnám, szerveznék egy nyíltnapot azoknak, akik ebbe beleadtak, és mindenkiről készítenék 1 db szép portrét emlékbe. Ez mind csak figyelmesség kérdése.

Most sokan biztos hülyének tartanak, amiért ötletet adok másoknak, hogy hogyan érhetnének el tényleges bevételt, vagy legalább hogyan fejleszthetnék a rajongóikkal való kapcsolatot… De az az igazság, hogy nekem nem fáj, ha valakinek sikere lesz. Sőt! Szeretném, hogy kis hazánkban sok olyan sikeres művész nőhessen fel, akik nem felejtik el, hogy honnan jöttek! Akik tudják, a szeretetet nem lehet pénzben mérni. Akiknek az alkotás öröme az elsődleges, az értékteremtés, vagy a szórakoztatás. Akik a maguk kis képességeihez mérten, saját eszközeikkel jobb hellyé szeretnék tenni a világot… És csak hisznek abban, hogy a jó munka előbb-utóbb gyümölcsöző lesz (akár anyagi értelemben véve is). Nem hoznak létre fölösleges Ko-fi oldalakat. Nem másoktól várják, hogy megteremtsék az álmaikhoz szükséges körülményeket, hanem maguk tesznek érte. Egy ilyen Ko-Fein mentes világban szeretnék hinni – és élni.