Ezennel hivatalosan is kezdetét veszi az első fotós körkép a blogomon! :) Nagyító alatt a cosplayesek és cosplay fotósok különös világa, amiről az aktuális fül alatt olvashattok egy rövid bevezetést.

Ahogyan azt már elővetítettem, három héten keresztül hétvégente egy-egy, a témában jártas fotóssal fogok interjút készíteni, és arról beszélgetni velük, mit jelent számukra ez az újfajta életstílus, milyen előnyei, és nehézségei vannak annak, ha az ember egy nem mindennapi hobbit űz, és egyáltalán hogyan találtak rá erre a szubkultúrára, mi az, ami megragadta őket benne - természetesen fotós szemmel.

Első áldozatom, nem más, mint Szabó Endre, a Photos by Endre Szabó fotósa, akinek a képeivel többször találkozhattatok már a Mondo Magazinban, és a Cosplay.hu-n is. Nem is csoda, hiszen Endre hihetetlen lelkesedéssel, és professzionalizmussal áll a témához.

Olvassátok szeretettel!

Fényképeiddel elég gyakran találkozhatunk a cosplay.hu-n, és a Mondo Magazinban. Volt már valami nagyobb sikered a cosplayes képeiddel? Esetleg címlapfotó, vagy külföldi megjelenés?

-    Nem tudom mennyire tekinthetjük sikernek, hogy két alkalommal is mind a zsűri, mind a közönség az én képemet választotta a legjobbnak a Mondo által hirdetett fotópályázaton. Tudnod kell, hogy személy szerint nem kedvelem az un. „like versenyeket”, sokkal többre becsülöm, ha egy általam is nagyra tartott személyekből álló zsűri értékeli a képemet. Különösen igaz ez akkor, ha a pályázott művek között sok színvonalas alkotás található és van értelme a versengésnek. A kérdésedre visszatérve ennél nagyobb sikert még nem értem el a cosplayes képeimmel és egyenlőre várat magára az igazi nemzetközi áttörés is. :)

Az oldaladon a cosplay fotók mellet meg szoktál még osztani fotózással, és az anime rajongók világával kapcsolatos bejegyzéseket is, valamint különféle tájképeket, rendezvényfotókat. Mikor döntöttél úgy, hogy a cosplay fotózás lesz a fő irányvonalad?

-    Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a cosplay fotózás mellett ugyanúgy kedvelem többek között a portré, a táj- és az architektúra fotózást is. Úgy fogalmaznék, hogy szeretem megörökíteni azokat a dolgokat, amik valamilyen formában megérintenek engem. Nem tekintem magam a szó hagyományos értelmében vett művésznek, talán a városi képeimen figyelhető meg leginkább, hogy mennyire vonzódom a rendezettséghez, a párhuzamosokhoz és a merőlegesekhez. A cosplay-t viszont pontosan ennek a hozzáállásnak az ellentéteként élem meg. Sokszor csodálkozom rá, hogy micsoda ördögi leleménnyel vannak megáldva a cosplayek készítői, hogy az aktuális szereplő külsejét, ruházatát, kiegészítőit, fegyvereit megvalósítsák még akkor is, ha azok ellentmondanak a természet törvényeinek. Mondhatjuk azt is, hogy az én kreativitásbeli hiányosságaimat pótolják a témának választott cosplayek.
Az anime világával még gyerekkoromban ismerkedtem meg (na az sem mostanában volt), a cosplay pedig már azelőtt is érdekelt, hogy komolyabban elkezdtem volna foglalkozni a fotózással. A 2013-as tavaszi Mondoconon kerültem először közvetlen kapcsoltba a hazai cosplayesekkel. Az az év egyébként is elég erős volt cosplay tematikájú rendezvényekben, hiszen a hagyományosnak tekinthető Mondoconok mellett volt egy Animecon és egy Cosplayer Expo is. Ezután már szinte minden jelentősebb budapesti conon részt vettem, sőt néha vidékre is ellátogatok.

A cosplay fotózás nem mindennapi jelenség. Tapasztalatom szerint a különleges témát publikáló fotósokat legalább annyira csodabogárnak nézik, mint magát a jelmezt viselő modellt. Hogy éled ezt meg? Mit szólnak a barátaid a különös hobbidhoz?

-    A fotósokat már amúgy is egy külön állatfajnak tekintik, hiszen ki olyan bolond, hogy akár órákig ácsorogjon egy épület előtt a tökéletes fényekre várva, ki az aki a nyakig érő hideg vízben várja napokig, mire pont az az egy madár odatéved, ki az aki már negyvenedszerre állítja át a fényeket, hogy a gyümölcskosár végre tökéletesen legyen megvilágítva, ki az aki egész éjjel áll a zuhogó esőben, hogy a villám végre tökéletes formában cikázzon végig a képen. A cosplay fotós is inkább csak az egyik alfaja ezeknek a jó értelemben vett csendes őrülteknek. Bár Magyarországon is egyre többen ismerik meg ezt a hobbit (nevezhetjük annak?), azért még mindig akadnak jópáran, akik furcsán méregetve tekintenek az emberre, ha nyilvánosan jelenik meg egy cosplayben. Szerencsére nekem még nem volt semmiféle atrocitásom a fotózások alkalmával, pedig minden igyekezetem ellenére általában komoly tömeget sikerül odavonzanunk a külső helyszíneken. Tapasztalatom szerint a kívülállók inkább kíváncsiak, mint elutasítóak, a távol keletiek pedig imádnak együtt fotózkodni a cosplayesekkel. Kérdeztél a baráti körömről is, ők is inkább az érdeklődők csoportjába tartoznak, legyen szó akár fotósokról, akár „civilekről”. Szerintem aki nem kizárólag az általánosan bevett konvenciók szerint él, azokra mindig is kicsit ferde szemmel néz a társadalom fennmaradó része. Szeretem ilyenkor példaként felhozni a másik hobbimat, a motorozást. Hidd el, amikor full bőrbe öltözve lepattansz a nyeregből, akkor pont úgy néznek rád, mint amikor felemeled a fényképezőgépet, hogy egy hatalmas karddal hadonászó, furcsa, színes ruhákba öltözött kislányt örökíts meg.

Mi alapján választod ki a modelljeidet a fotózáshoz? Vagy ők választanak ki téged?

-    A kérdésedről az a nagyon rossz szóvicc jutott eszembe, hogy nem én választottam a cosplay fotózást, a cosplay fotózás választott engem. Komolyra fordítva a szót úgy gondolom, hogy a cosplayes és a (cosplay) fotós egyfajta szimbiózisban él egymással, mindketten függnek egy kicsit egymástól. Különösen Magyarországon, ahol nincs mérhető anyagi vonzata ennek a műfajnak, csak akkor van értelme alkotni, ha mind a két fél kimondottan a műfaj iránti szeretetből, tiszteletből végzi a dolgát. A cosplayes rengeteg időt, energiát és persze pénzt fektet abba, hogy az alkotása ámulatba ejtse az embereket, ugyanakkor egy jó fotós nélkül ezt csak egy relatíve szűk körben tudja megmutatni. Persze lehet otthon, a tükör előtt csodálni magunkat, de valljuk be, mindenki vágyik egy kicsit a világ elismerésére is. Ekkor jön a képbe a fotós, aki szintén rengeteg időt, energiát és persze pénzt fektet abba, hogy amikor eljön az a pillanat, olyan fénykép készüljön, amitől majd mindenkinek leesik az álla.
Sokszor beszélgettem erről már cosplayesekkel és mindig ugyanarra a végeredményre jutottunk: a cosplayesek nem merik felkérni a fotósokat és a fotósok nem merik felkérni a cosplayeseket. Az eddigi fotózásaim rendre úgy alakultak, hogy valamelyikünk végül is vette a bátorságot és rákérdezett a másiknál és nem egyszer kiderült, hogy bizony már régóta csak kerülgettük egymást. Természetesen nekem is vannak kedvenc témáim, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy szeretek páncélba bújtatott karaktereket fényképezni, így általában az ilyen stílusú cosplayeseket keresem meg. Persze nem zárkózom el a felkérések elől sem, azonban sajnos nekem is véges a szabadidőm, így néha kénytelen vagyok nemet is mondani. Minden cosplayesnek javaslom, hogy amennyiben talál egy olyan fotóst, akinek a munkája elnyeri a tetszését, ne legyen rest és kérdezzen rá, lenne-e kedve együtt alkotni vele. Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb mindenki meg fogja találni az igényeinek megfelelő partnert.

Ebben maximálisan egyet értek veled. Az én életemben is jópárszor előfordult már az, hogy mikor rámírt az áhított cosplayes, hogy lenne-e lehetőség arra, hogy együtt készítsünk egy fotósorozatot, akkor majd kiugrottam a bőrömből, hiszen eddig csak a mujaságom miatt nem jött még létre a projekt.
De ne kanyarodjuk el ennyire az eredeti témától! Vissza Szabó Endre cosplayes fotóihoz. Mennyit szerkesztesz utólag az elkészült képeken? Milyen képszerkesztőt használsz?

-    A digitális fotózásnak megvan az a szépsége, hogy ha értesz hozzá, akkor a modellre már szinte nincs is szükség. Ügyes grafikusok a rút kiskacsából is csodaszép hattyút varázsolnak, láthatunk erre bőven példát werk videókon is (néha már a rút kiskacsára sem kell ehhez). Tudom, hogy ez most egy kicsit furcsán fog hangzani, de én a fotózásnak azt a részét szeretem a legjobban, amikor ténylegesen fotózunk. Amikor kint vagyunk a helyszínen, dacolunk az elemekkel, átkozódunk a legrosszabb pillanatban széthulló vagy kettétörő cosplayek miatt, próbálok karakterhű arcot imádkozni a cosplayesre, rájövünk, hogy a mintának választott képen szereplő beállás az emberi test anatómiáját is figyelembe véve kivitelezhetetlen, aztán szépen összeáll minden, a technika sem nyűgösködik tovább és végre megszületik a kép. Persze nem mondom azt, hogy nem nyúlok hozzá a képekhez, de leginkább csak a színekkel, fény/árnyékokkal, kontraszttal játszom, nagyon ritka az, hogy a képre valami rákerül vagy lekerül róla. Sokkal jobban szeretem, ha a kép nagy részét már a helyszínen elkészítjük és tényleg csak egy minimális utóhangolásra van szükség. Persze ez most mérhetetlenül nagyképűnek hangzott és az igazság az, hogy egyrészt utálok a számítógép előtt ücsörögni, másrészt teljesen analfabéta vagyok a Photoshop-hoz és társaihoz. Ami utómunkát a képeken láthattok, azt mind Lightroom-ban oldom meg.
Abszolút nem tűnt nagyképűnek! Sőt, a manapság divatos, sokrszor laikusként már túlzólag hatú retusált képek tengerében szerintem nem is baj, ha akad egy-két "valódi" kép is.

Akik követik az oldaladat, már tudhatják, hogy kedvenc hobbid fotózás közben nem túl kényelmes pózokat felvenni. Eddig mi volt a legextrémebb beállás (vagy esetleg lefekvés?!), amit felvettél fotózás közben?

-    Igazán köszönöm, hogy nem akarsz kínos helyzetbe hozni a kérdéseiddel. - szerkesztői kommentár: Tudod, kedves Endre: "Kenyeret, és cirkuszt..." :) - Mint tudod, én elég magas vagyok, legalábbis az átlaghoz képest, viszont akikkel fotózni szoktam - hogy is fejezem ki magam szépen - nos ők nem. Azért, hogy a képeken ne tűnjenek még kisebbnek, tényleg szinte alap pozíció, hogy féltérdre ereszkedve vagy ülve fotózok. Tudom, hogy most valami titkos fotós praktikát akarsz belőlem kiszedni, de amikor a földön fekve dolgozom, az csak azért van, mert addig is tudok pihenni, sőt ha sokáig helyezkedik a cosplayes, akár egy gyors szundi is belefér. :) Volt már olyan, hogy a sáros avarban, a mohás szikla tetején hasalva készítettem képet (persze aznap még volt egy fotózás a belvárosban is), de előfordult, hogy a pár fokos vízbe gázoltam térdig, hogy a gépet szinte belemártva készíthessek érdekesebb fotót.
Mindenkinek javaslom, hogy néha próbáljon ki érdekesebb perspektívákat, van úgy, hogy egész érdekes végeredmény születik, ha nem csak szemmagasságból fotózunk.

Hol szeretsz jobban képeket készíteni, rendezvényen - jelen esetben conon -, vagy előre egyeztetett helyszínen a modellel, rendezvénytől függetlenül?

-    Egyértelműen jobb szeretem a külön fotózásokat, ahol egyrészt lehetőség van a napszakot és a helyszínt megválasztani, másrészt nekem is lehetőségem van a megfelelő felszereléssel megjelenni. Sokkal könnyebb továbbá egy kipihent cosplayessel dolgozni, aki nem reggel óta szaladgál egy túlméretes cosplayben, rossz esetben már túl van egy fellépésen is és igazából már csak egy forró fürdőre vágyik. Ettől függetlenül jó dolognak tartom a conon is fotózni, hiszen így a legkönnyebb potenciális fotóalanyokkal megismerkedni, szeretem a rendezvény hangulatát is megörökíteni, illetve ha éppen odaférek, akkor az előadásokat is végigfotózni. Mindig is irigyeltem azokat a fotósokat, akik a hátráltató körülmények ellenére is csodás képeket tudnak készíteni a rendezvényen.

Hogy érzed, hozott valami változást az életedbe, hogy cosplayeseket kezdtél el fotózni? Legyen szó akár az oldalad követőinek számáról, vagy a baráti köröd növekedéséről?

-    A statisztikát elnézve biztos vagyok benne, hogy a követőim nagyrésze a cosplay fotók miatt látogatja az oldalamat, de ha egy nagyon picit többet is tudok nekik adni az egyéb jellegű bejegyzésekkel, akkor máris megéri csinálni. A cosplay kapcsán rengeteg emberrel ismerkedtem meg és örülnék, ha néhányan a barátjukként gondolnának rám. Zsákos Bilbó úr szavaival élve: „Az itt lévők felét se ismerem fele olyan jól, mint szeretném és a felerészüket se szeretem feleannyira mint kellene.”

Mit üzensz azoknak, akik szeretnének pár jó képet magukról a tavaszi conon? Számíthatnak a jelenlétedre?

-    Elsősorban azt, hogy ne várják meg, hátha a sült galamb majd a szájukba repül. Manapság a conokra rengeteg fotós látogat ki, kimondottan azzal a céllal, hogy ott fényképeket készítsen cosplayesekről. Ha tényleg szeretnétek magatokról fotókat viszontlátni, nyugodtan kérjétek meg őket és persze ne felejtsétek el megtudakolni az elérhetőséget, ahol a képek majd meg fognak jelenni. Terveim szerint idén is igyekszem minden budapesti conon részt venni.




Szeretném megköszönni Endrének, hogy elvállalta a kihívást, és noha állítása szerint nem a szavak embere, ilyen hosszan, és velősen megosztotta  velünk a tapasztalatait, és az élményeit! Ha tetszetek az interjúban látott képek, akkor látogassatok el Endre oldalára, és csekkoljátok a többi munkáját is! Aki pedig szeretne együtt dolgozni vele, nyugodtan írjon rá, hiszen ahogy olvashattátok, abszolút nem harap. Még az is lehet, hogy hatalmas örömöt fog neki okozni a leveletek!

Jövőhéten A kisördög és a bagoly Entertainmenttel folytatjuk a sorozatot. Addig is legyen szép hetetek, a cosplayesek pedig igyekezzenek a tavaszi conra szánt jelmezükkel, hogy ne az utolsó éjszaka kelljen az egészet összedobni! :)